Forrás:https://www.portfolio.hu/befektetes/20201103/az-agyunk-is-vedekezik-a-koronavirus-ellen-de-jo-ez-nekunk-455544
Újszászi Bogár László is előadóink között lesz jövő heti hibrid Öngondoskodás konferenciánkon.
Újszászi Bogár László: Több szempontból érdemes megközelíteni ezt a kérdéskört. Az emberi pszichének van egy érdekes reakciója a félelemre, a pánikra. Amit Arisztotelészék is mondtak a retorikában: a reménytelen dolgokat nem tesszük a megfontolás tárgyává. Tehát, ha túl nagy veszéllyel találkozunk egy félelemre apelláló üzenet kapcsán, akkor
úgy védekezik az emberi psziché, hogy azt a bajt lekicsinyíti, vagy nagyon sok esetben a létezését is letagadja.
Éppen ezért van az, hogy az olyan pánikhelyzetekben, mint amilyen most a koronavírus, nagyon sokan egész egyszerűen azért nem veszik komolyan ezt a világjárványt, mivel így védekezik a pszichéjük az ellen, hogy történt valami, amivel nem nagyon tudunk mit kezdeni, illetve csak ígéretek vannak arra, hogy majd tudunk kezdeni vele valamit. Ez az egyik nehézség.
A másik nehézség, ami az öngondoskodási hajlandóság kapcsán is megjelenik, hogy akármilyen furcsán is hangzik,
az emberekre jellemző egy kognitív torzítás, amit hívhatunk túlzott optimizmusnak, a sérthetetlenség illúziójának.
Szeretjük azt hinni, hogy velünk a baj nem történik meg. Ez is az emberi pszichének egy védekező mechanizmusa, hiszen a bizonytalanság nagyon sok kognitív erőfeszítéssel jár, ezért a szervezetünket úgy próbálja megvédeni az agyunk, hogy rendkívül optimistán gondolkodunk.
Az öngondoskodás kapcsán egy harmadik dolog is nehezíti a pénzügyi cégek helyzetét: az is komoly kognitív erőfeszítéssel jár, hogy az emberek belegondoljanak a döntések költségébe, nem kalkulálnak azzal, hogy hosszú távon egy-egy dolguknak mi a következménye.
Összefoglalva tehát a választ a kérdésre: részben változtatta meg a gondolkodásmódot, mivel van egy olyan jelentős tömeg, aki, mivel nem veszi komolyan vagy valósnak ezt a problémát, ezért nem is változtatott gondolkodásmódján és tervein. Illetve lehet, hogy a tudatos én nagyon sok célcsoportnál megváltoztatta a gondolkodást, azt gondolva, hogy mostantól jobban odafigyelek, többször mosok kezet, de a valóságban ez nem feltétlenül van így.
Több évtizeden át begyakorolt szokást egy pár hónapos dolog nem fogja sajnos felülírni. Én alapvetően optimista ember vagyok, de ismerve az emberi pszichét, ez a változás nem lesz akkora, mint amekkorában sokan reménykednek, ha egyáltalán lesz.
A koronavírus miatt a megtakarítási és öngondoskodási piaci szereplők közül sokaknak eddig életidegen értékesítési modellre kell átállítaniuk az agyukat. Hogy látja, sikerrel vették ezt az akadályt a felsővezetők?
Ú.B.L.: Én elsősorban a B2B piacon mozgok, ott azt látom, hogy korábban egyáltalán nem volt komolyan fontolóra véve az, hogy online is meg lehet csinálni egy tárgyalást. A vidéki üzletkötőknek fel kellett jönni a tárgyalásra, az ügyfélhez ki kellett menni személyesen megbeszélni valamit, még akkor is, ha mindezt neten 15 perc alatt meg lehetett volna oldani. Mivel azonban most rá voltak kényszerítve az online átállásra, ezért el kellett sajátítaniuk ezt a tudást és ezt az attitűdöt, de még egyszer hangsúlyozom: azért, mivel nem volt más választási lehetőség.
Nyilván ebben a közegben is vannak olyan felsővezetők, akikre jellemző a korábban tárgyalt védekezési mechanizmusa az agynak (nem veszem komolyan a vírust, stb.), de alapvetően azt látom, hogy átálltak a felsővezetők. Amiben viszont nem vagyok biztos, hogy miután elmúlik a koronavírus és ez a távolságtartós időszak, akkor vajon a felsővezetők képesek lesznek-e megtartani arányában ezt a fajta hozzáállásukat. Vajon amikor már nem lesz kötelező az online meeting, ugyanúgy felrendelik-e az embereiket egy 15 perces megbeszélésre. Bízom benne, hogy nem.
A tudomány oldaláról azt sikerült igazolni, hogy a legtöbb meggyőzés-technikai fogás a virtuális térben is működik,
hasonló részek aktivizálódnak az agyban, hasonló hormonok termelődnek egy online megbeszélés során is, mindez azt bizonyítja, hogy nem feltétlenül kell 100%-ban visszaállni a régi módszertanra.
Azt mondják a számok, hogy a koronavírus hatására fényéveket ugrottak előre a magyar pénzügyi szakma digitalizációs fejlesztései. De milyen eszközökkel lehet megtakarításra ösztönözni azokat a fiatalokat, akik eddig csak a rövidebb távú szükségleteikre fókuszáltak?
Ú.B.L.: A Portfolio november 10-ei Öngondoskodás konferenciáján előadásomban sokat fogok majd beszélni ennek a generációnak a meggyőzési lehetőségeiről, de először nézzük meg, miért fókuszálnak a fiatalok a rövid távú szükségleteikre, illetve miért érezzük így. Az agyban a kritikus gondolkodásért felelős rész a prefrontális kéreg. Azt érdemes tudnunk, hogy a prefrontális kéreg átlagban olyan 21-22 éves korban fejlődik ki teljesen.
A fiataloknál az agyuknak az a része, amely a kritikus, hosszú távú gondolkodásért felelős még nem fejlődött ki.
Nem véletlenül van az például, hogy Amerikában 21 éves kortól lehet alkoholt fogyasztani és sajnos az sem véletlen, hogy világszerte az ifjúsági börtönökben a legdurvább az erőszak az elítéltek között, mivel sokszor egész egyszerűen nem tudják még jól végig gondolni a döntéseik következményét.
Emiatt kicsit másképpen kell meggyőzni ezt a generációt.
Az előadásomban fogok arról beszélni, hogy a kutatásaimban milyen érvek, illetve milyen jövőbeli dolgokra való fókuszálás voltak azok, amik segítettek ezen a biológiai hátrányon átlépni. De ha valaki kíváncsi a konkrétumokra, annak meg kell hallgatnia az előadásomat.